Ráadásul a karakterek is változtak az előző két részhez képest, ettől függetlenül a dinamika továbbra is működik közöttük. Az újraindított filmben Kirk még inkább egy forrófejű tinire hasonlított, mostanra pedig egy komoly, felelősségteljes tisztté vált, nem teljesen különbözik a rebootbéli énjétől. Spock sem olyan már, mint egy karót nyelt, csak a logikát előtérbe helyező vulkáni. Mivel a közöttük kialakult barátságot az előző két részben bemutatták, itt már nem is akartak foglalkozni ezzel, Kirk és Spcok a játékidő nagy részében külön utakon jár. A gonosz… ismét nagyon gonosz. Kíméletlen, rettenthetetlen és megállíthatatlannak tűnik. Célja? Természetesen van, de a motivációja eléggé gyenge lábakon áll. Megingathatatlan és nem akar letérni a megkezdett útról. Kinézetével nincs gond, eléggé csúnya és ronda, még-még valamennyire félelmetes is. De mire eljutunk oda, hogy kinyögje, mi végre támadta meg az Enterprise-t, már nem is akadhatunk fenn a magyarázaton, mivel Lin egészen kellemes atmoszférát varázsolt, és nem csupán arra törekedett, hogy lehengerlő akciójeleneteket rakjon elénk.
0 2136 Video jelentése Mi a probléma? Szexuális tartalom Erőszakos tartalom Sértő tartalom Gyermekbántalmazás Szerzői jogaimat sértő tartalom Egyéb jogaimat sértő tartalom (pl. képmásommal való visszaélés) Szexuális visszaélés, zaklatás Ha gondolod, add meg e-mail címed, ahol fel tudjuk venni veled a kapcsolatot. Jelentésed rögzítettük. Hamarosan intézkedünk. Video beágyazása Üzenetküldés Hozzáadás listához Új lista 2016. szept. 2. Mutass többet
Az egyes csillaghajók, mint az USS Enterprise legénysége ezt a tevékenységét mindig egy adott küldetés égisze alatt végzi, miközben újabb és újabb kihívásokkal kell szembenéznie. Csapatként kell gondolkodniuk, cselekedniük, helytállniuk. És végül itt van az egyén, akinek a csapat tagjaként megvan a saját múltja, jelene, jövője, minden problémájával és lehetséges megoldásával egyetemben. Ezek (értsd: ez a szinteződés) minden egyes részben visszaköszönnek és ezúttal is, még ha nem is aprólékosan, de egészen jól ki vannak dolgozva. A gonosznak el kell buknia. Sok esetben a bosszúszomjat valami olyasmi táplálja, amivel akár mi nézőnk is tudnánk azonosulni (és jogosnak tartjuk), ha a legénység – nemes – küldetése nem lenne efölé pozicionálva. Valahol Krall indítéka is érthető, de a célja és az elérés eszköze nemhogy nincsenek összhangban egymással, hanem egyenesen ellentétesek, így a történetnek ez a része válik leginkább zavarossá. Amit elvitatni nem lehet, Star Trek rajongók írták, Star Trek rajongók játsszák (aki az elején nem volt az, mostanra egyértelműen azzá vált) és egy Star Trek rajongó rendezte.
Olyan ez, mintha tizenéves gyerekeknek próbálnák úgy magyarázni a féregjáratokat, hogy közben a " Csillagkapu " sorozatra hivatkoznak. Tényleg ennyire a tini korosztály jár moziba az USA-ban, esetleg csak ennyire telik, vagy az írók mindössze ennyire tartják a közönség szürkeállományát? S hát a szereplők... mindvégig az volt az érzésem, hogy a színészek szájába adott mondatokkal pusztán tisztelegni akartak a régi Trek előtt és felcsillantani valami nosztalgikusat a régi rajongók előtt. Viszont hiába idézi Quinto Shakespeare-t - " A nyomorultak vigasza a remény " - hiába csillogtatja Karl Urban DeForest Kelley méltó utódjaként cinikus humorát Dr. Leonard "Bones" McCoy szerepében (-Legközelebb, ha egy vascső áll ki az oldalából - szúrja oda Spocknak - hívjon vízszerelőt. Plusz az elmaradhatatlan "orvos vagyok, nem... " beszólás... ), ezek mind-mind a levegőben lógnak, nem a sztoriból következnek, pusztán hatást akarnak vele elérni, vagy némi mosolyt csalni a nézők arcára. Justin Lin pedig... éppúgy érti a szakmát, mint például Roland Emmerich.