És nincs, ami jobban, az pokolian fáj Ha akit szeret, egyszer csak Nem jön vissza már De bármilyen sötét az út, amin jár Egyszer minden elveszett lélek hazatalál... De találkozik minden odaát...
Mit mondjak m�g!? Ennyi �s k�sz! Francba a nagy dolgokkal! A kicsikben, ha velem vagy Sokkal t�bbet �r! L�tod, nem az a teszt, hogy a m�sik bej�n vagy nem, A szerep ugyanaz, hogy elfogadd azt, amiben vagy, Nem pusztul el semmi, minden l�tezik, Hiszen a gyerekkor sem t�nik el, csak v�ltozik. Kiter�t, mint pr�met az orvvad�sz, s �rul az �let a standon, kinn, Az �veink piac�n milli� sz�v... itt van mind. Ne besz�lj arr�l, mi a j�, mi a rossz! Ugyanaz a v�ge, b�rhogy kezd... Akit anya sz�lt, tudja, az �t v�ge mit rejt, mindegy, hol megy. A sz�npadon csak n�h�ny k�k l�mpa �g, De eml�kszem r� mindig, ahogy a terembe l�p, Igazi gy�m�nt ragyog rajta, kev�s a karc, Elvak�t a pillanat, s a sz�vembe mar hamar, N�zek r�d, itt persze t�bben vannak �gy, Ahol te t�ncolsz, m�snak ott �ss�k a s�rt... Mi van, hogy a h�tf� reggel mindig g�z? Meglehet, te vagy az, aki rosszul �llsz a napokhoz, amik csak j�nnek, mennek, te csin�lsz bel�l�k poklot vagy mennyet. Minek maradn�l k�t t�z k�z�tt? A lehetetlen egy t�vhit, semmi t�bb.