Az ellenzéknek, ha már beszáll egy kérdésesen legitim választási rendszer szabta csatába, nem igazán lenne más választása, mint készülni egy olajfa-szerű koalícióra. Ami természetesen nagyon komoly kompromisszumok megkötését követelné meg. Amellett némi korrektséget is. Példát mutatva ezzel a választóknak is. Akiktől támogatást, megértést, és nem utolsó sorban voksokat szeretnének kapni. Ez az én olvasatomban azt jelenti, hogy kialakítanak egy olyan, kompromisszumokkal, de közösen képviselt programot, ami az egyes pártok által delegáltan, nevekhez, arcokhoz köthető. Akár annak kommunikációjával is, hogy melyik párt mit engedett, illetve miért cserébe a közös program kialakításakor. Ebből a szempontból, alig egy évvel a választások előtt, baromira indifferens, hogy az egyes pártok a saját honlapjukon, a saját táboruk számára publikálnak egy saját programot. Ugyanis, ha az összefogás nem kamu, akkor közösen, és egy közös programmal fognak indulni. Ilyen, egységesen képviselt, ismert kompromisszumok mentén kialakított programnak kellene lassan az ellenzéki vízcsapokból folyni.
A Színház- és Filmművészeti Főiskolán először arra kérték, tehermentesítse a főiskola legendás beszédtanárát, Fischer Sándort. Később docense lett az intézménynek, kötetlen, inspiratív szellemiségű beszédóráit művészek sokasága idézi hálásan. Ahogy múltak az évek, figyelme a hangok, szavak jó kiejtéséről, a helyes hangsúlyozásről a kommunikáció egészére irányult. Erről szóltak tévéműsorai, amelyek révén az ország egyik legismertebb ismeretterjesztőjévé vált. Gyermeki örömmel élvezte munkáját, és ugyanígy az életet. Szeretett futni, lovagolni, evezni, színházba járni, Nellivel táncolni is. Felesége több könyvéhez végzett kutatómunkát, gépelte a kéziratokat, szerzőtárs volt, szakmai életük is összekapcsolódott. 1967-ben született meg fiuk, Balázs, már nagyon várták. Mivel a gyerek hároméves koráig nem beszélt, logopédusi feladatot is adott a szüleinek. Amikor édesanyja próbálta javítani a beszédét, tiltakozott: "Majd az édeszapa…! " Montágh Imre úszott, futott, célbadobott a fiával, nem győzött ámulni, honnan a gyerek kivételes érzéke a matematikához.
beszedguru november 29, 2020 Beszédírás mesterfokon A metafóra és beszédünk átütőereje, mint a borsó meg a héja beszedguru december 6, 2020 Konferencia előadói tippek Lámpaláz és 4 módszer a tompítására beszedguru december 13, 2020 Felkészülés gyorsan 3+1 rögtönzés technika, nem csak "túlélőknek" beszedguru január 2, 2021 Extra Önbizalomfejlesztés 5 lépésben beszedguru január 12, 2021
Karok fordultak egymással szembe, de karok fordultak szembe saját szenátusi képviselőikkel is, ha azok nem a kar akaratának megfelelően szavaztak. Már egy »tartózkodom« is heves indulatokat volt képes kiváltani. Megvallom, ez alól én sem tudtam teljes mértékben kivonni magam. Az egyik félreszavazó – nem a bölcsészkar képviselője – különösen fájdalmas meglepetést okozott nekem, mert úgy találtam, szavazatával hátat fordított azoknak az értékeknek és elveknek, amelyeket korábban közösen képviseltünk. Vannak olyanok is az egyetemi polgárok között, nem is kevesen, akik a történteket látva megkérdőjelezik a rektor és a rektori vezetés kompetenciáját, míg mások amiatt háborognak – szintén nem kevesen –, hogy a modellváltást ellenzők felelőtlen módon meg akarják akadályozni, hogy végre megfelelő finanszírozáshoz jusson az egyetem. Annak a helyzetnek a kialakulásért, amelyben az egységes szegedi egyetem két évtized alatt létrejött – pontosabban: nem kis munkával létrehozott – kohéziója, közös identitása pár hét alatt végzetesen megrendült, elsősorban a fenntartó a felelős.