Történelmünk egyik fényes eseménye volt 2015. július 1., 10:19, 755. szám Mi, magyarok, ha a múltunkra tekintünk, hajlamosak vagyunk csak a vesztes világháborúkra, a "málenykij robotra", a levert szabadságharcainkra gondolni. Pedig a honfoglalás óta eltelt 1100 év nagyobbik részében, az első hatszáz esztendőben Magyarország erős középhatalom volt, nemhiába írta Kölcsey Ferenc a Himnusz ban: "S nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára. " A Salánki Mikes Kelemen Körben június 28-án történelmünk e dicsőséges eseményéről, Bécs Mátyás király általi elfoglalásáról, illetve nagy uralkodónk aktív külpolitikájáról emlékeztek meg abból az alkalomból, hogy Hunyadi Mátyás 530 éve, 1485. június 1-jén foglalta el seregével a császárvárost. Felmerülhet, persze, a kérdés: miért nevezte Kölcsey búsnak a diadalmas hadat. Nos, azért, mert Mátyás híres, erős zsoldosseregét fekete seregnek nevezték – de csak a király halála után. Talán azért, mert az uralkodó elhunytát követően katonái gyászszalagot viseltek, ám egyéb vélemények is vannak, a kérdés máig sem tisztázott.
A magyar nép zivataros századaiból. Isten, áldd meg a magyart Jó kedvvel, bőséggel, Nyújts feléje védő kart, Ha küzd ellenséggel; Bal sors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbünhödte már e nép A multat s jövendőt! Kárpát szent bércére, Általad nyert szép hazát Bendegúznak vére. S merre zúgnak habjai Tiszának, Dunának, Árpád hős magzatjai Felvirágozának. Ért kalászt lengettél, Tokaj szőlővesszein Nektárt csepegtettél. Zászlónk gyakran plántálád Vad török sáncára, S nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára. Gyúlt harag kebledben, S elsújtád villámidat Dörgő fellegedben, Most rabló mongol nyilát Zúgattad felettünk, Majd töröktől rabigát Vállainkra vettünk. Ozman vad népének Vert hadunk csonthalmain Győzedelmi ének! Hányszor támadt tenfiad Szép hazám kebledre, S lettél magzatod miatt Magzatod hamvvedre! Bújt az üldözött s felé Kard nyúl barlangjában, Szerte nézett s nem lelé Honját a hazában, Bércre hág és völgybe száll, Bú s kétség mellette, Vérözön lábainál, S lángtenger fölette.
Kiemelt kép: Wikipédia
Feltehetően sem a saját seregében, sem az akkoriban ötvenezres lakosságú városban nem akart igazán komoly károkat okozni. A védők ugyan igazán kitettek magukért – az egyik kitörésük során még a magyarok egyik ostromtornyát is sikerült lángba borítaniuk -, az élelem, az ellátmány hiánya jelentette a vesztüket. A bécsi polgárok nagyon unhatták a fejük felett történő háborúskodást – no meg a koplalást -, mert már 1485 áprilisában összeesküvést szerveztek. Már akkor meg akarták nyitni a kapukat Mátyás hadai előtt, de erre végül csak június elsején került sor. Mátyás az oldalán Corvin Jánossal vonult be a Habsburgok leggazdagabb városába, a császárvárosba. A városi tanács sietett letenni a hűségesküt az új osztrák hercegnek. Mátyás nem aprózta el a dolgot, felvette a hercegi címet és – Buda régi, fővárosi státuszát megtartva - itt rendezte be új királyi székhelyét. Az pedig csak a magyar városok számára volt jó, hogy megvonta Bécs árumegállító jogát… Ezenkívül nem sok minden változott, megmaradt a városban a régi hivatali rend, a magyar hivatalnokok csak felügyeletet gyakoroltak az ügymenet felett.