48 év egy pici faluban, ahol éltem, s amiért sokszor a lelkemet is kitettem. Nem sok embert látogattam meg, csak azokat, akik nem felejtettek el, s igazán örültek nekem. Ezek közül most két házaspárról írok, mert úgy érzem, hogy írnom kell. Nehezen szakadtam el a falumtól, akik elolvasták a könyveimet, azok ezt megértik, s bár nem sok minden történt azóta, hogy eljöttem, azért jó volt velük beszélgetni, s látni azt, hogy mégis van valami még a faluban. Ami érdekesség, hogy egyik házaspár sem bodonyi, hanem erdélyiek. S a könyvemből az is kiderül, hogy bárhol jártam a világban, mindenhol bevonzottam őket. Ez sem volt véletlenül. Gábora Edét és feleségét Gál Krisztinát akkor ismertem meg, amikor a falu honlapját készítették, s elmagyarázták, hogyan tudok én is belülről dolgozni benne. A honlap, az ő érdemük, én csak harcoltam érte, s némi anyagot biztosítottam hozzá. Nézzétek meg. Bodony település honlapja Annyi pontosítás, hogy közülük csak Ede erdélyi, ám Krisztina csodálatosan alkalmazkodott a falusi környezethez, az erdélyi és bodonyi élethez egyaránt.
Az életem neked köszönhetem, mert rajtad keresztül tudok lélegezni. Hála neked, az utazó embernek árnyékot tudok biztosítani, hogy legyen ahová behúzódjon a forróság elől. " Az a férfi, aki képes felmászni a Föld legmagasabb hegyére, hogy úgy érezze, hogy ő van a világ tetején, és meglátja a felhőket maga körül, vesztessé válik, mert még valami nála is magasabban van? Az ember így gondolkodik: "Most nem én vagyok a legmagasabban, de változni fog az idő, mikor semmi sem lesz a felettem. " Az a fiatal, akivel nemrég szakított a szerelme, le lett győzve? Ez a fiatal mondhatja a következőt: "Egy nap ismét beköszönt az életemben a szerelem, boldogabb, harmonikusabb lesz az életem, mint amilyen a volt párommal lett volna. " Ősszel a tél kezd erőre kapni, hatalma egyre nő, a hideg ereje egyre fokozódik, de pár hónappal később megadja magát a tavasznak, aki felvirágoztatja a tájat. A nyár azt szeretné, hogy forró, hosszú nappalai örökké nyaldossák a városokat, a dombokat, az emberek vállait, mert úgy gondolja, hogy a meleg jót tesz mindennek.
Messze van a kicsi falum, de a tornya mégis ide látszik. Kis falumnak utcáiban az akácfa éppen most virágzik. De szeretnék haza menni akáclomb közt megpihenni, várni, De szeretnék harangszónál, valakire szívdobogva várni. De szeretnék virágokból valamennyit egy csokorba szedni. És egy kedves nyári estén ablakidba lopva odatenni. /:Könnyeimmel megöntözném, megcsókolnék minden szál virágot. És azután úgy mint régen, véled együtt járni a világot. :/
1. Harang csendül, Ének zendül, Messze zsong a hálaének, Az én kedves kis falumban Karácsonykor Magába száll minden lélek. Minden ember Szeretettel Borul földre imádkozni, Az én kedves kis falumba A Messiás Boldogságot szokott hozni. A templomba Hosszú sorba Indulnak el ifjak, vének, Hálát adnak A magasság Istenének. Mintha itt lenn A nagy Isten Szent kegyelme súgna, szállna, Az én kedves, kis falumban Minden szívben Csak szeretet lakik máma. 2. Bántja lelkem a nagy város Durva zaja, De jó volna ünnepelni Oda haza. De jó volna tiszta szívből – Úgy mint régen – Fohászkodni, De jó volna megnyugodni. De jó volna mindent, mindent, Elfeledni, De jó volna játszadozó Gyermek lenni. Igaz hittel, gyermek szívvel A világgal Kibékülni, Szeretetben üdvözülni. 3. Ha ez a szép rege Igaz hitté válna Óh de nagy boldogság Szállna a világra. Ez a gyarló ember Ember lenne újra, Talizmánja lenne A szomorú útra. Golgotha nem volna Ez a földi élet, Egy erő hatná át A nagy mindenséget, Nem volna más vallás, Nem volna csak ennyi: Imádni az Istent És egymást szeretni… Karácsonyi rege, Ha valóra válna, Igazi boldogság Szállna a világra… Forrás: Összes versei, Bp., 1967
Ameddig Magyarországon voltam, négyszer is bementem a szülőfalumba, Bodonyba. Szándékosan választottam ezt a képet, a "Menni vagy maradni? " című könyvemben is benne van, mint "Az út, amely Bodonyba visz be, vagy ki... ". Mikor a zenekar a lagziban nekem játszotta a "Kicsiny falum, ott születtem én... " kezdetű dalt, sok minden átfutott az agyamon, a fiammal kapcsolatos érzéseken túl a faluban töltött évek, 12 év képviselőség, 7 civilszervezet, a kultúrális tevékenységeim, a rendezvények, amiket elindítottam, a faluújság, amit alapítottam és szerkesztettem, a Kenderszer Néptáncegyüttes, akiket sokáig segítettem, stb. Vegyes érzésekkel kellett megbírkóznom, s mikor szemetes zsákokba pakoltam harminc év emlékeit, s talán volt olyan is, ami 48 éves volt, bizony az elengedés folyamatát keményen éltem meg. Mebocsátottam azoknak az embereknek, akik nagyon megbántottak, s azoknak is, akiknek többször is odaköszöntem, míg végre hajlandóak voltak fogadni, s elengedtem minden fájdalmas érzést, ami a településhez, vagy az ott élő emberekkel volt kapcsolatos.
Én azóta a temetőt járom, Mit ér az élet, minden elhagyott, És százszor visszasírnám azt az asszonyt, Aki sírt, de nem panaszkodott.
További info itt: Les Bernadett és Les Norbert fazekasok Megjelent róluk egy cikkem: Üzent utánam az ősi világ