Fontos összetevők a halliszt és az olaj, valamint az elemi rostok, vitaminok, étvágyfokozók és más anyagok (vérliszt, aromák, stb. ) A mini bojli A mágikus golyó mindenhova betört. Kimondottan a finomszerelékes horgászoknak gyártanak kisméretű, úgynevezett mini bojlikat. Ezek legalább annyira hatékonyak, mint nagyobb társaik. A minőségi bojlik magas fehérje tartalmúak, aminosavval és étvágyfokozókkal fűszerezve. A kenyér Amikor már semmire nincs kapás, akkor érdemes megpróbálni a kenyeret. Nem csak a paduc szereti, a pontyok sem úsznak el mellette közönyösen. Olyan egy centis darabot vágunk, aminek egyik oldalán a vastag haja van. Ide tűzzük a horgot, így tovább fog tartani. A gyurmák Akár készen vesszük, akár magunk készítjük, a gyurmáknak fogóssága megkérdőjelezhetetlen. Különlegességét a külső réteg felpuhulása adja, a ponty gyanútlanul veszi fel a horoggal együtt. Ha a gyurmánkat kicsit meg szeretnénk lebegtetni, akkor egy szem pufira gyúrjuk rá. A pufik Vannak esetek, amikor a fenéken fekvő csalik nem hoznak eredményt, ilyenkor kell elővennünk a táskából a pufikat.
Nincsenek kőbe vésett szabályok, viszont annyit érdemes alapul venni, hogy nyáron nehéz jobbat találni, mint ez erjesztett, savanyú ízvilág. Ennek favorit példái a kukorica és a tigrismogyoró, ezért négy olyan "naturál" csalikombinációt gyűjtöttem most össze, amik ezekből készülnek. 1. Tejsavas kukoricafüzér BlendeXCorn Vajsav + Mangó gumikukoricával kikönnyítve 2. Vad Ponty aromával ízesített tigrismogyoró rejtett balanszírozással 3. Törpeharcsaálló nyári Spéci füzér Zsenge, Vad Pontyos kukoricafüzér Azt gondolom, hogy ha a fent bemutatott csali-kreációk közül akár csak az egyiket kipróbáljátok, remek élményekben lehet részetek a vízparton, ezért nyugodt szívvel ajánlom őket! Ne feledjétek, hogy az eredményesség kulcsa nemcsak a csalikban, hanem a precizitásban, az előke pontos elkésztésében is rejlik! Bármelyiket is használjátok épp, inkább szánjatok több időt, több energiát a szerelék elkészítésére és a csalizásra, mert így fog igazán jól működni! A nyárból van még bőven, sőt, most jön csak a java!
Ha nincs ilyen lehetőségük, a folyóvízben a lassú folyású, minél védettebb, lehetőleg iszapos medrű, akadókkal, bedőlt fákkal tarkított helyeket kedvelik. Ilyen helyeken keressük őket. Étkezési szokásaiknál pedig aranyszabálynak számít, hogy míg tavasszal a fehérjedús táplálékot kedvelik, ezért fogósabb csali a trágya- és esőgiliszta, a csonti, esetleg pióca, kagylóbél, nyáron a kukorica, tigrismogyoró, pellet tűnik nyerőnek, különösen a tavakon. Ez sem aranyszabály azonban, mert az izgatóan izgő-mozgó csonticsokor csábításának a legnagyobb pontyok is nehezen tudnak ellenállni. Különösen kezdő horgászok figyelmébe ajánljuk: a ponty horgászatánál nagyon lényeges, hogy kerüljük a zajongást, vízparti dobogást, koccanó zajokat, és ne magasodjunk a part fölé, mert elriasztjuk az óvatos pontyokat. Kövesse facebook oldalunkat is!
Ha sok, jó minőségű táplálékot talál kis területen, akkor válogat. Nem véletlen, hogy egy adott etetésen a kukoricához hozzá sem nyúl, míg a pellettel pedig jól fogható. A hal megtanulta, jobban jár, ha magasabb tápértékű étel vesz magához kisebb munkával. Van egy másik eset is, amikor a ponty bélrendszere tele van táplálékkal, de még mindig éhes. Valamire éhezik, de mivel nem találja, mást eszik, de az étvágya nem csökken. Évszakok, napszakok, vízhőmérséklet: A táplálkozásra nagy hatással vannak az évszakok, napszakok valamint a víz hőmérséklete. Az első kettőre egy táblázat próbál eligazítást adni. Érdemes részletesen átnézni. A ponty ősszel, amikor a víz 8-10 fokra süllyed, akkor csapatokba verődik. Amikor megközelíti a 4 fokot, már nem vesz magához táplálékot. Tavasszal, a hőfok növekedésével egyre gyorsul az anyagcsere folyamata, 14-16 fokos vízben már a nagyobb falatokat is szívesen fogyasztja. Az étvágya a 20-25 fokos vízben a legnagyobb, ilyenkor valóssággal tömi magába a táplálékot.
Hogy mikor mi a legjobb, szintén változó lehet (erről íródhatna a könyv második kötete…), de ha nagy általánosságban nézzük, én nem ismerek hatékonyabb megoldást, mint az a precízen balanszírozott formáció, amikor a horog súlya még lehúzza a lebegő csalit, de az egész gyönyörűen, függőlegesen, súlytalanul áll a mederfenéken. Egyrészt ez a legcsábítóbb, legkönnyebben megszerezhető a halak számára, másrészt így akad a legjobban a horog! Ezt 14 évvel ezelőtt próbáltam ki először, s hamar tudatosult bennem, hogy nem szabad elengedni! Ami viszont változó és állandó egyszerre, az a kísérletezés… Ahogy az évek során újabb horgok és kiegészítők jelentek meg, úgy tudtam én is finomítani a szerelékeket és a csali-felkínálási módszert. Valószínűleg 5-6 év múlva a jelenlegi formációim már-már elavultnak fognak tűnni az akkor elérhető megoldások mellett… No de kicsit elkalandoztam, térjünk vissza a csalikhoz! Említettem a kísérletezést, ez fokozottan igaz a csalikra is! Az ötletekkel, különleges csalikkal mindig érdemes és kell is kísérletezni, mert ez a záloga annak, hogy mindig legyen új, még jobb trükk a horgász tarsolyában!