De nem. A párom pont olyan, amilyennek megálmodtam kislányként. Aztán persze a kamaszos hormon-hullámvasutas vágyak felülírták a kislány álmát. Ennek hála egyetemista koromra meg is találtam a magam "motoros zsiványát": a pasit, aki magasról tett az elvárásokra, a civilizált és felelősségteljes élet megpróbáltatásaira. Ő nem kért ezekből. Nem bírta a szabályokat, a kötöttséget és a kiszámítható életet. Ha már nagyon kellett neki a pénz, akkor időnként megszerelt egy-két járgányt, de amúgy két keréken száguldó életművészként létezett. Végtelenül megnyerő mosollyal és persze dumával. FORRÁS: USNPLASH A másodperc törtrésze alatt szerettem belé. Igazából esélytelen lett volna – de voltaképpen meg sem próbáltam – ellenállni a sármjának. Hamar megadtam neki magam. Talán azért is, mert halványlila gőzöm sem volt, hogy mit akarhat egy szürke kis egérkétől egy ízig-vérig vagány pasi. Máig sem tudom, hogy mit akarhatott. Azt viszont tudom, hogy életre szóló emlékeket, szerelmet, izzást, szenvedélyt kaptam tőle.
Mindez meggyőzi őket arról, hogy szenvedélyesek, holott csak kacérok. Megesik néha, hogy a nő eltitkolja a férfi előtt mindazt a szerelmet, amelyet iránta érez; a férfi pedig, ugyanakkor, színleli neki mindazt a szerelmet, amelyet nem érez iránta. Minden szenvedély hazug: elrejtőzik, amennyire csak teheti, mások tekintete elől, s önnönmaga előtt is titkolja magát. Nincs az a bűn, amely ne volna megtévesztően hasonlatos valamely erényhez, és ki ne használná ezt. Az érzéketlen nő olyan nő, aki még nem találkozott azzal a férfival, akit szeretni fog. A szerelem a csömörbe hal bele, s a feledés temeti el. Minden bizalom veszedelmes, ha nem maradéktalan: ritka az olyan helyzet, amelyben ne kellene mindent megmondanunk vagy mindent elhallgatnunk. Akiről azt hisszük, hogy valamely körülményt el kell rejtenünk előle, annak máris túlságosan sokat árultunk el titkunkból. A nőket lábbelijük és fejdíszük nélkül kell megítélni, valahogy úgy, ahogy a halak hosszát farkuk és fejük között mérik. Nem akaratunktól függ, hogy örökké szeressünk valakit, mint ahogy az sem függ akaratunktól, hogy ne szeressük.
Amíg tehát nem komoly a szándék, és csak a kíváncsiság hajtja, ami nem kíván hazugságot a szeretett partnerrel szemben, nem szabad foglalkozni vele. Ha van más lány, aki komolyan érdekelhet, akkor lépni kell. Ez meg micsoda? Az Így jártam a párkapcsolati blogja, ahol megoszthatod a saját tapasztalatod, elküldheted a véleményed mások történeteivel kapcsolatban, és leírhatod, te hogyan jártál hasonló helyzetben. A leveleket az email címre várjuk, aggódnod pedig nem kell: a nevedet mindenképpen megváltoztatjuk. A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el. Kiemelt kép: Besenyei Violetta
Lelkem szilárd, megküzdök én te érted... " Fidelióról senki sem sejti a várban, hogy nem férfi, hanem - asszony, aki férjét keresi már évek óta. Így jutott el a félelmetes börtönbe, ahol - férfiruhában - a porkoláb segédje lett. Most arra kéri, beszéli rá a tömlöctartót, engedje ki a foglyokat, ha csak rövid időre is a várkertbe, hiszen olyan gyönyörű az idő. Jaquino és Fidelio engedik ki a rabokat. A börtön sötétjéből lassan vánszorognak elő - vakítja őket a napfény - és elfogódott lélekkel nézik a kéklő eget. De Fidelio mindhiába nézi, fürkészi sorjában a sápadt arcokat. A kormányzó nemcsak azt engedte meg, hogy a porkoláb segédje feleségül vegye Marcellinát, de az öregedő tömlöctartó le is viheti magával a cellákba mint segítséget. Most azonban felbőszülten ront le a vérudvarra. A kapuőr jelentette, hogy a foglyokat kiengedték a kertbe s keményen felelősségre vonja ezért Roccót. - A király születésnapja van ma - mondja a porkoláb ünnepélyesen és jelentősen súgja még oda: - Míg arra ott lent a halál vár, ezek legalább hadd örüljenek a napnak... A foglyokat zárják be újra - parancsolja a kormányzó, Roccót pedig elküldi megásni a sírt.
Sajnálatos módon ez lesz a vesztünk megutálnak és magányosak leszünk De reméljük elmúlik a Sajnálatos módon szlogenünk és egyszer mégis barátok lehetünk... Cyrano panaszai I. Havazás van a szívemben, itt dideregsz a szememben, s mindenekben megcsodállak, téged, akit titkolnálak. Még szóként is tiltva voltál, titkolt tőlem titkos zsoltár, szerelmedből nem maradt más nekem, csak a földbehullás. II. Szemsugarad záporában olykor-olykor én is álltam, kápráztatott csókod, könnyed, s becsuktál, mint megunt könyvet. III. Az ajkamon nincs bocsánat, csókod a csókomra száradt, szemed csukódása gyónás, csókoddal szép az elmúlás.... Szerelem - Szerelem, Szeretlek, Az igazi, Szenvedély, Hűség, Csók, Vallomás, Hiányzol, Jó éjt Bajos szerelem - Bánat, Reménytelenség, Csalódás, Megcsalás, Szakítás, Elmúlt szerelem, Viszonzatlan szerelem, Vágyakozás, Remény, Újrakezdés, Halál, Magány Ismerkedés - Keresem a párom, Ismerkedés, Lehetőség, Flört, Találkozás, Érdek Párkapcsolat - Társ, Szeretet, Boldogság, Õszinteség, Félreértés Házasság - Esküvő, Házasság, Gyász Ünnepek - Valentin-nap, Nőnap Emlékezés - Nincs adat!
A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből. Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez Jean de La Bruyére (1645. augusztus 16. Párizs — 1696. május 10. Versailles), francia esszéíró, moralista. Idézetek [ szerkesztés] Azok a dolgok, amelyekre leginkább áhitozunk, nem történnek meg; vagy ha megtörténnek is, nem abban az időben és nem olyan körülmények között, amikor szertelen örömet okoznának. Van olyan nyomorúság, amelynek láttára valósággal szégyen boldognak lenni. Annyi rosszat mondanak nekem valakiről, én pedig olyan keveset látok benne, hogy azt kezdem gyanítani, vajon nincs-e valamiféle bosszantó érdeme, amely elhomályosítja a többiekét. A szerelem szerelemmel kezdődik, s a legerősebb barátságból is csak gyenge szerelem fejlődhet. Emberileg szólva, a halálnak jó oldala is van: az, hogy véget vet az öregségnek. A szegénység közvetlen oka a nagy vagyon. Jobb fájón nélkülözni akit szeretünk, mint együtt lenni azzal, akit nem. Akit feledni akarunk, arra gondolunk. Amikor az ember akár illendőségből, akár unottságból, akár életrendből lemond az élvezetekről, első dolga, hogy másokban elítéli őket.
Florestan remegve öleli magához hitvesét. "Ez óra éltem boldog álma... " (Az ujjongó téma a hitvesek egymásra találásának boldogsága. ) A nép örömujjongva köszönti a minisztert. "Eljött a nap, eljött az óra, a régen várt, de nem remélt... mely minden rosszat jóra fordít... " A király kegyelmet adott valamennyi elítéltnek - hangzik Fernando miniszter szava. "A testvér keresi a testvért, s ha kell, hát szívesen segít... " Rocco a sápadt Florestant is a börtönudvarra vezette, kiben Fernando régen holtnak hitt barátját, az igaz ügy harcosát ismeri fel. Minden napvilágra jött... Pizzarót az őrök elvezetik. Marcellina most már tudja, hogy Fidelio hitvese Florestannak. Pironkodva, de azért örömmel nyújtja kezét a megbékélt Jaquinónak, Leonora pedig maga oldhatja le férje kezéről a bilincseket. Florestan: "Boldog az, ki egy ily nőben élte hű párjára lelt... " "Benned mindent föltalálok, Florestan, Florestan, itt áll a nőd... " S a nép a hitvesi hűség diadalát ünnepli: "Ki egy tiszta lelkű nőben élte hű párjára lelt, az zengjen öröm éneket, zengjen öröm éneket... "