De kettőjük szópárbajában nyoma sem fedezhető fel a nemzeti ellentétnek. Új felismerések, tanulságok Új esztendő második napján Surgyélán az időközben jelentkező Fuszulánnal együtt elhagyja a hargitai házat. Ábel "magára apad", s tapasztalatait mérlegelve számvetést csinál a csendőrrel töltött napokról. Elkezd gondolkozni – mint máskor is magányában – az igazságról, ennek hollétéről, de "a felelet lebegve úszik el, mint a köd". A legokosabb még, amit ki lehet deríteni, "hogy az igazság is széjjel van szórva, amiként az emberiség a földkerekségen. S ahogy az embereket nem lehet egy akolhoz terelni, azonképpen az igazságot sem. " Az igazság bonyolult, viszonylagos voltából kiindulva az emberek nem csak jók vagy gonoszak csupán. Ábel szemében sokkal inkább szánalomra és sajnálatra méltók. Közöttük a szelíd, jóra törekvő Ábelek mellett ott vannak mindig a gonosz Káinok is, de ők egyben az Ábelek testvérei is. Ezért szánja meg Surgyélánt: "jnálni lehetett szegény Surgyélánt, bármekkora garázda volt is.
Surgyélán óta a kecske nem ad tejet, a két tyúkot a róka viszi el, a dögevő sas megöli a macskát, kivágja Bolha szemét, büdös húsától pedig "hosszú napokon keresztül" betegeskedik, s közben künn szakad a hó. A csendőr és Ábel igyekszik egymást félrevezetni, kijátszani: kölcsönösen "koplalnak". A kamasz fiú az ágy feje alá rejtett otthoni elemózsiából titokban eszeget egy keveset, Surgyélán meg a kecskéből lakmározik jóízűen, lopva, észrevétlenül. Ábel csak betegségéből felgyógyulva tudja meg a kecske pusztulását, s azt is, hogy a csendőr durvaságával kutyáját, egyetlen vigasztaló társát is elverte a háztól. "Úgy sírtam, mint a záporeső" – meséli a mindenéből kifosztott fiú. De a leggyászosabb események közben sem hagyja el emberi méltósága, harcias-tréfás vitakészsége, egyre komorabbá váló humora. Éles észjárásával szembeszáll a lomha gondolkodású csendőrrel is, s a szellemi párbajban mindig fölébe kerekedik. Vitájuk komikumát csak növeli, hogy Surgyélán román, s törve, hibásan beszéli a magyar nyelvet.
Azután egyszerre felültem, hogy szembenézzek a világgal. [... ] Csak most eszméltem rá valójában, hogy mi is történt velem. ] A jövőre nézve azt határoztam, hogy a magam fejétől akarok ember lenni…, a magam belátása és akarata szerint fogok cselekedni. ] Csak annyit szögeztem magam elé, hogy amiképpen az állatnak a körmeivel és a fogával kell harcolnia, azonképpen az embernek az eszével. " Ehhez fogja magát tartani a későbbiekben. Mivel a regény epizódjai nem képeznek összefüggő cselekményt, csak néhányat emelünk ki ezek közül. Elsősorban olyanokat, amelyek döntő hatással voltak a főszereplőre. A "bútoros ember", Dávid Pali bácsi (ő hozta ki az igazgató által küldött bútorokat) ellátja Ábelt könyvekkel – természetesen olcsó fáért cserében. Vannak köztük értékes olvasmányok is (pl. Gulliver, Hős fiúk, Petőfi összes versei), de Ábel a Nick Carter és a Buffalo Bill ponyvaregényekért lelkesedik. Az első éjszaka 12 füzetet azonnal elolvas, úgy "belébolondult" abba a Nick Carterbe. Fiatalos, kamaszos kalandvágyait elégítik ki ezek a könyvek, ezért tudják annyira lekötni figyelmét.
S én tiszta szívemből sajnáltam is. [... ] Isten bocsássa hát meg az ő bűneit, aminthogy én is megbocsátottam. " Ez az emberi jóság, a megbocsátó keresztényi szeretet és a mások iránti részvét tovább erősödik Ábel lelkében a következő két hónap (január, február) eseményei nyomán. Édesanyja halálhírét hozza meg apja az erdei házba. De ezt a gyászos eseményt – paraszti szeméremből – csak óvatosan, hosszas előkészítés után s körülírva adja tudomására fiának. Evés utáni italozás közben, pohárral a kezében csak ennyit mond: "A jó Isten nyugtassa meg szegény édesanyádat! " – Ezután apja is kint marad vele. Visszatérhet – többször is – a két, rablóvá vedlett régi ismerős – rettenetes ábrázattal, szakállasan, megsoványodva – Surgyélán és Fuszulán. Zsarolhatják, terrorizálhatják őket, valójában nem törnek felettük pálcát. Az emberi aljasságot, gonoszságot ellensúlyozza a megértő jóság és a megbocsátás. A somlyai szerzetesek felvitték a tüdővészben szenvedő Márkust a Hargitára, a tiszta hegyi levegőre.
1920-ban járunk, Erdélyben. A székely család, Szakálék otthonában. Az anya fiával, Ábellel van otthon – csak ebéd után jár el pityókát ásni -, az apa, Gergely középbirtokossági erdőpásztor, hetente 1-2 alkalommal jár haza. Egy ilyen esettel indul a mű. Az apa nyulat hoz, amit tréfa során vesz észre a fiú. (Az apa kint hagyja, Ábel azt "hazudja", hogy nem látta, sőt ő fogta) Megnyúzzák a nyulat, majd az apa közli Ábellel, hogy a Hargitába fog menni erdőpásztornak. Ábelnek nem igazán tetszik az ötlet, hogy erdőpásztor legyen, de nem lehet kifogása. Egy ütött-kopott faház lesz az otthona, amiben találkozik Bolhával (kutya), későbbi hű társával. Otthonról egy kecskét, egy macskát és két tyúkot visz magával. Első éjszakája egyedül rémesen telik, másnap meglátogatja az igazgató, elmagyarázza a teendőket, azt, hogy fát kell árulnia, s hogy a kidőlt fákkal szabadon gazdálkodhat. Mivel nincs rendes szék és asztal, ágy pedig egyáltalán nincs, az igazgató másnap küldet ki "bútort" is. A látogatás másnapján Ábel az erdőben talál 5 ládát, tele fegyverrel és tölténnyel, amiből két puskát és hozzá töltényt el is tesz magának.
Ponyvaregény: értéktelen, igénytelen kivitelű, rendszerint kalandos történetet előadó mű; régebben a vásárokban ponyvákon árusították ezeket a kiadványokat.
– Valóban nem olvasta el őket, mert csupa istenes könyvet kapott a barátoktól. Ezeket egy ládában Márkus hozta föl a Hargitára. A szolga-barát ekkor elmeséli Ábelnek szomorú történetét: törvénytelen gyerek volt, hat évesen elvesztette édesanyját is, 17 évesen került a kolostorba. A béke, a vidámság, az emberi jóság és az együttérző részvét ajándékait kapta a főhős a somlyói barátoktól. De az idő haladtával egyre taszítóbb, gonoszabb emberekkel hozza össze a sorsa. Keserű tapasztalatok A szerzetesek szép és derűs emberségével szemben ott áll a csaló, tolvaj, majd rablóvá züllött Fuszulán, Surgyélán megjelenésével pedig megkezdődik Ábel hargitai életének keserves, téli szakasza (december). Surgyélán kezdetben még a hatalom embere, bolsevikok után szaglászó csendőr, akit éppen Fuszulán elfogása végett hagynak kint a Hargitán, csak később lesz közönséges banditává, Fuszulán cinkosává. A román csendőr a balsors megtestesülése a főhős számára. Elfoglalja egész házát, zsarnokoskodik vele, visszaél hatalmi helyzetével.
kbalogh496 megoldása 3 éve Ábel:gyerekes, mert kíváncsi, megsértődik, sírós, de felnőttes is egyben, mert agyafúrt, rendesen csinálja a munkáját, megfontolt. A regény elején sírós, az emberekkel őszinte és nyílt, később kevesebbet és okkal sír csak, megtanulja hogy hogyan kell bánni az emberekkel, és a társadalmi hovatartozást, óvatosabb lesz. Surgyélán: román katona, ösztönember. Esze nem sok van, arra gondol csak, hogy a szükségleteit kielégítse. Kegyetlen is (megöli a kecskét). Nagyon szeret enni. Bankigazgató: román ember, aki felfogadta Ábelt. Egy hivatalnok bőrébe bújt csaló. Az ő alakja is példázat. Észjárása meg sem közelíti Ábelét. 1
Nem a Wibra György jellemzése kellen/ hogy nézki meg ilyenek//Szent Péter esernyője/ Köszi, ja és ma estére! S: e-mail: /bárki felvehet mármiért/:)" 2010. 13:17 LÉCCCYKEH!! XD kössz!! 2010. 13:16 Szisztok!! Vki írja meg nekem az Egri csillagok olvasónaplót!!! Köccke!! XDXDXD 2010. 17. 15:15 Valaki lécci Az ábel a rengetegben címü regényre kellene nekem egy fogalmazás szerüség és a műfaja riport lenne valaki tud segíteni ha igen akkor lécci elérhetö vagyok Köszi! 2010. 02. 24 16:36 XD " Helótok! Kéne nekem az egri csillagokból a Bornemissza Gergely külső, belső jellemzése. 26. -RA KELLENE. Előre is nagyon megköszönöm a segítséget! KÖSZI! " 2010. 16. 19:21 Rich-E NAGYON SÜRGŐS A JELLMZÉS!!!!! PLÍÍÍÍÍÍZ!!!! 2010. 13. 18:38 Sziasztok!!!! Vki segítsen nekem nagyon sőrgős lenne a kőszivű ember fiaiből Baradlayné jellemzése sűrgös lenne! Aki elküldi nekem annak szivesen segítek bármibe!! :D:D e-mail címem: 2010. 17:54 lecci valaki kuldje el nekem abel abel a rengetegben cimu regeny fohoserol,,, legyeetek oan aranyosak:*.. el kuldi enis szivesen szepen koszi,,, yaa,,, es elegge surgos lenne... :(:(:*:*koszike,, 2010.
Lelki berendezkedés a Hargitán A hargitai ház – egyetlen, mennyezet nélküli szoba – festetlen fenyődeszkákból volt összetákolva. Egy "eléhezett, szomorú kutyát" találtak odabenn, s Ábel elnevezte Bolhának. Ez lett hűséges társa a nagy magányosságban. Másnap már megjelenik a bankigazgató Csíkszeredáról. S ezután, a következő napokban, hónapokban újabb és újabb emberekkel tárgyal, vitatkozik, beszélget, mókázik Ábel. Mindenki hagy valami nyomot benne, mindenkitől tanul valamit. Közben "fenemód vált, villámlik az esze", s ennek néha hasznát is látja. Így ígéri meg az igazgató, hogy asztalt, széket, ágyat fog neki küldeni. Az emberek alakítják, formálják Ábel jellemét – nem csupán jó, olykor helytelen irányban is. Egy-egy emlékezetesebb találkozás után Ábel rendszerint el-eltöpreng, szembenéz önmagával és a világgal. A bankigazgató távozása után nagy "forgalom indult meg". "S a gondolatok hamarosan úgy elsodortak – jegyzi meg magában –, hogy már azt sem tudtam, hogy mi a valóság és mi a játék.