Csehov eszköze a túlzás, a nagyítás, a befejezés pedig abszurd és tragikomikus.
Személyesen magyarázza meg, hogy nem gúnyolódott. Brizsalov ráordít, hogy "Takarodjék! ", ekkor Cservjakovban valami megszakad. Hazamegy, az új egyenruhájában elfekszik a díványon és meghal. Elemzés: Csehov A csinovnyik halálában mutatja be hősén keresztül egy kisember szánalmas megalázkodását. Közel 40 évvel később született meg Csehov műve, de főhőse, Ivan Dmitrics Cservjakov hagyatéki végrehajtó ugyanolyan megnyomorított lelkű kishivatalnok, mint közeli rokona, Akakij Akakijevics. Már ez is a hasonlóságra utal, azzal a különbséggel, hogy ő, a sajátosan leszűkített világában megelégedett ember, és jól érzi magát. a történet egy egyszerű, hétköznapi esemény körül zajlik, mégis groteszké válik. a főszereplő hivatalnok – csinovnyik – életének meghatározója, hogy felettesei mit mondanak neki Cservjakov – Gogol hőséhez hasonlóan – abba hal bele, hogy megszűnik csinovnyiknak lenni, kivívja felettese haragját és meghal a novella tragikomikus jellegét ez határozza meg Elemzés forrása: és Szeretem Csehovot, mert hiába abszurd, mellette realista is, úgy írja le a történetet, mintha az egy teljesen hétköznapi és szokványos dolog lenne.
Visszatér Moszkvába. Sajátos erkölcsi elveket vall, ez a tolsztojanizmus: a szeretet erejét és hatalmát hirdeti, a jövőt a parasztságban látja, prófétaszerepet vállal, célja a világ boldogítása. (Két tiszta erkölcsű ember létezik számára: a paraszt és a gyermek). Iskolát alapít parasztgyermekek számára, ahol ő maga is tanítja a diákokat. Idő korában elindul, hogy eszméit hirdesse, s egy kis falu állomásán hal meg, onnét viszik vissza Jasznaja Poljanára. Műveit a realista stílus jellemzi. Célkitűzései, eszmerendszere idealista, nem megvalósítható. Ivan Iljics halála (kisregény, 1886) Sajátos a regénykezdet és a szerkesztés: Ivan Iljics halálával indul (megfordított időszerkesztés). Az író különböző emberi kapcsolatokat mutat be a mű elején. Konkrétan azt, hogyan viszonyulnak a halálhírhez a főhős munkatársai és családja (felesége, kamasz lánya, kisfia - a 10 éves Kolja). Senki nem sajnálja, egyedül a kisfia érez részvétet iránta. A mű második része Ivan Iljics visszaemlékezése a gyermekkorára, az ifjúkorra és a felnőttkorra.
A főhős teljesen hétköznapi módon, az elvárásoknak megfelelően él. Nem tesz semmi különlegeset, nem lóg ki a sorból, azt teszi, amit elvárnak tőle, méh a házassága is megszokáson alapul, nem szerelmi házasság. Halála is csak egy egyszerű, kis dolgon múlik (függöny felrakása közben leesik a létráról). A főhős lelkében lejátszódó folyamatokat mutatja be. A mű értéke a bírálatban rejlik. Az író kemény bírálatot mond a kapitalista iszonyokról, az orosz hivatalnokrendszerről és az emberi jellemről. 3. Anton Pavlovics Csehov (1860-1904) Csehov a 20. századi drámairodalom egyik legnagyobb megújítója. A novella műfajának megújítója, s az ún. "drámaiatlan" dráma megteremtője. Taganrogban született. Moszkvába költözött és orvosi egyetemet végzett. Hivatásával hamar felhagyott és hivatásos író lett. Badenweilerben halt meg, ahová tüdőbaját gyógyítani utazott. Drámáit drámaiatlan drámáknak szokás nevezni a cselekmény hiánya miatt. Nincs bennük érdekfeszítő történet, hagyományos konfliktus. A hősök fölösleges emberek, mindenki szenved saját elrontott, kisiklott élete miatt.