15-i pesti forradalom vezéralakja, ő írja a Nemzeti Dalt és ő a Pilvax kávéház fiataljainak vezetője, még nevét is Petrovicsról Petőfire magyarosítja. Miután végetér a forradalom, Petőfi radikális gondolkodása nem változik (királyellenes, köztársaságpárti), emiatt elszigetelődik, és emiatt a júniusi szabadszállási képviselőválasztást is elveszti, és a félrevezetett tömeg elől menekülnie kell. Ekkori tapasztalatai ihletik Az apostol című művét. A szabadságharc idején századosi rangot birtokol. Egy ideig nem harcoló alakulatoknál szolgál, emiatt támadások érik. Magánéletében is nehézségek vannak: szülei idősek, felesége pedig állapotos (1848. dec. Zoltán nevű fia megszületik). 1849 januárjától Bem segédtisztjeként szolgál Erdélyben, a tábornok fiaként szereti, óvja őt, ezért legtöbbször futárszolgálatot teljesít, mely lehetővé teszi neki családja látogatását. Azonban többször kerül konfliktusba magas rangú tisztekkel, politikusokkal (Klapka György, Mészáros Lázár) ezért kilép a hadseregből.
Ismét vándorszínésznek áll, majd Pozsonyban, Gödöllőn és Pesten olcsó másoló és fordító munkákból tartja el magát. 1844 tele a mélypont életében, ekkor Debrecenből Pestre utazik, ahol összegyűjtött munkáit Vörösmartynak mutatja be, aki segít neki kiadatni verseit. Ettől kezdve pályája felfelé ível, 1844 nyarától a Pesti Divatlap szerkesztője. Végül a szerelem is rátalál Csapó Etelke személyében, szerelmük azonban tragédiával végződik, Etelke 16 évesen meghal. Hozzá írja Petőfi első szerelmes verseit, melyet a Cipruslombok Etelke Sírjáról című ciklusba rendez. Ezekben a szerelem és a gyász együtt jelenik meg. Ettől számítjuk első alkotói korszakát. Ezután Mednyánszki Berta lesz a múzsája, hozzá írja a Szerelem gyöngyei című versciklust ám ezekben a versekben csak a szerelemköltői ambíció uralkodik, igazi érzelmek nincsenek mögötte, így a versek esztétikai értéke sem a legmagasabb. Emiatt kritikákat kap, többen támadják, barátaiban is csalódik és 1845 őszén szinte elmenekül Pestről Szalkszentmártonra, a szülői házba.
Ez be is teljesül nem több mint egy évvel Petőfi halála után. A "Beszél a fákkal a bús őszi szél…" kezdetű versében a szabadságharcot és küzdését jövendöli meg, ami egy évre, a vers keletkezésére be is következik. A szerelmi költészetet Petőfi teremtette meg, ami később Ady és Radnóti folytattak.
Petőfi Sándor a magyar romantika korának egyik legjelentősebb életművét hozta létre. Irodalmunkra mindeddig a legnagyobb hatást gyakorolta, nevét, legalább néhány versét minden magyar ismeri. Művészete a romantika kiteljesedését, de egyben annak meghaladását is jelentette. Új irodalmi ízlést honosított meg, kitágítja a líra témakörét, új műfajokat teremt. Jellemző értékrendje, életének két mozgatórugója, célja kapcsolódik tömör egyszerűséggel a Szabadság, szerelem c. versében. Életénél becsesebb a szerelem, a szerelemnél is értékesebb a szabadság. Költészetében összekapcsolódik a hazafiság, szerelem, a táj és a népi élet ábrázolása. Petőfi szerelmi lírájának költészete - a szabadságeszmény jegyében – a romantikus személyiség legbensőbb tartalmait mutatja meg. A többnyire életrajzi hitelességű élmények nyomán megalkotott udvarló és hitvesi költészet a szerelmet a szabadsághoz hasonlóan magasabb rendű létformának, eszményi állapotnak érzékelteti. Szerelmi költészetének három múzsája volt.
Beszél a fákkal a bús őszi szél… Műfaja rapszódia, szintén a koltói mézeshetek alatt keletkezett. A kompozíció itt is az ellentétre épül, amely a beszélő helyzete és gondolatai között feszül (idill↔látomások). Az idill tökéletességét a szerelmes és szerelmese kettőse teszi teljessé (refrén), a férfi azonban ahelyett, hogy átadná magát ennek a nyugodtságnak, békének, látomásokkal gyötrődik ("A jövendő korjelenései…"). A "Szabadság, szerelem…" epigramma kettősége e versben nem eszmeként fogalmazódik meg, hanem a mindennapok szintjén. A költeményben a víziók, látomások és társadalmi problémák metaforikus, expresszív képei váltják egymást. Pátosz, fennköltség, erős érzelmi töltés és gondolatiság jellemzi a szöveget, amelyet a refrén nyugalma ellenpontoz. Megjelenik annak a szerepnek (próféta, vátesz) néhány motívuma, mely politikai költészetében meghatározó (pl. A XIX. Század költői, Az ítélet). A versekben megjövendölt látomások beteljesedése (életrajzi események) A "Szeptember végén" című versében már a házasság elején, a mézeshetek alatt megjövendöli, hogy halála után Júlia, "elfogja" hagyni, s új férfit fog szeretni.
Ezzel áll szemben a szerelmi idill meghittsége, a boldogság beteljesülése, a délutáni kényelmes pihenés. Nyugodt, szinte álmosító hangulat lesz úrrá az első versszakon, ezt a későbbiekben csak a refrén őrzi. Ezzel a nyugalommal kerül ellentétbe a következő négy strófában a költői én egyre szenvedélyesebbé váló elmélkedése. A poéta kezében "imakönyve": a szabadságháborúk története. Az olvasmányán való töprengés, gondolkodás a kirobbanó érzelem-orkán forrása. A meditáció a szabadságért vívott háborúktól ível a jövendő kor látomásáig, a "vérpanoráma" iszonyatáig, de közben minden strófa végén megpihen a képzelet a refrén intimitásában. A végső képet indulatok töltik meg, mellette halkan piheg a refrén, jelezve a roppant távolságot a bús őszi szél halk beszélgetése és a kiszabadult érzelemvihar között. Petőfi teremti meg irodalmunkban a hitvesi költészetet. Míg Vörösmarty szerelmi lírája elhallgat az esküvő után, Petőfi feleségéhez írja legszenvedélyesebb költeményeit. Talán a legismertebb ezek közül a szintén Koltón írt Szeptember végén című elégiája.
összhangot alkot benne remény és kétség, illetve a kétség a remény jegyében fogalmazódik meg, magas fokú lírai közvetlenséggel. ). Minek nevezzelek? : Petőfi egyik legszebb szerelmes verse a Júlia-versek közé tartozó Minek nevezzelek? című romantikus óda, melynek megszólítottja, ódai tárgya a feleség, megmutatkozik a nagyfokú személyesség és intimitás. A szerelmes férj szemléletének tárgya háttérbe szorul, a vers alkotáslélektani középpontjában egy nyelvbölcseleti kérdés áll, miszerint a lírai én számára lehetetlennek tűnik a férfit elvarázsoló szerelmes asszony titkának, magának a szerelem lényegiségének kifejezése, rögzítése. A nyelv tehát alkalmatlan mind a kedves, csodálatos, eszményi lényének leírására, mind a beszélő érzéseinek kifejezésére. A költeményben ugyanakkor mindvégig a megnevezésről, illetve a jelentéstulajdonítás önkényességéről van szó, mert a költő a képi gazdagságot, magát a rögzíthetetlenséget teszi a nyelvi megalkotottság legjellemzőbb vonásává. Beszél a fákkal a bús őszi szél... : A Beszél a fákkal a bús őszi szél... című vers is a koltói napok idején, tehát a mézeshetekben született.
1849 nyarán az orosz előrenyomulás miatt újra beáll Bem seregébe, hadnagyi tisztet kap, ám se ruhája, se lova, se fegyvere nincs, lényegében civilként harcol. 1849. július 31-én a Segesvári csatában tűnik el örökre. Sírjának helye nem ismert. Petőfinek tolna megyei kapcsolatai is voltak, hiszen Sárszentlőrincen is járt iskolába, ahol közeli barátságba került Sass Istvánnal, aki iskola- és padtársa is volt. Az ő meghívásának tett eleget 1845 őszén, amikor Borjádra utazott régi barátjához, ahonnan Uzdra mentek vendéglátója sógorához. Ott ismerte meg Sass Erzsit, Sass István húgát, aki épp ott vendégeskedett. Estefelé az egyik Sass-fiú megkérte a házigazdát, hogy fogasson be a vendégek Borjádra szállítására. Erzsike is aznap szeretett volna hazatérni. Pesti sajnálkozott, hogy lovai nincsenek otthon, és tréfásan ökröket ajánlott fel a fogathoz. Többen csak nevettek a ötleten, de Petőfinek tetszett, így befogták a szekér elé négy járomba az ökröket. A szekéren két keresztbe fektetett deszkán a két Sass-fiú, hátul a költő ült a tizennyolc éves Erzsikével.